Bőrig megázva

Szemtől szembe állunk és még mindig várom a választ. Zuhog az eső,hideg van és reszketek. Idegesen toporgok. Áh nem fog beengedni az életébe. Túl szép,hogy igaz legyen. A lehetőség ajtaja nem akar kinyílni. Már egy éve keresek munkát. Reménytelen ez az egész helyzet! Barátok, hol van a régi társaság? Hol van az udvariasság a figyelem és a megbízhatóság? Amint elvégeztem a sulit és állást kezdtem keresni,mintha szándékosan eltávolodtak volna tőlem! Próbáltam közeledni, ők pedig távolságot tartottak tőlem. Elkezdtem a sötétségben tapogatózni isten őrizz, hogy kihúztak volna a bajból. Nekik jó volt a fényben fürdőzni, aztán jött a felhő és elmenekültek. Gyáván és szívtelenül. Voltak álmaim és céljaim, még saját magam is győzködtem, hogy igen majd eljön az én időm. Csak ez a mondat már kezdett megbolondítani és türelmetlenné tenni. Régóta járom ezt a sivatagot és nem találom az ivóvizet. Tapasztaltra és szerelemre vágyom. Megszeretném osztani az életemet egy pasival. Szeretnék szeretni és ő is viszont szeretne. Figyelne és vigyázna rám,amikor nem találom a helyem az ölelő karjaiban szeretnék menekülni. Elfeledtetné velem egy kicsit a világot. Mintha menekülnének előlem a pasik. Nekik nem kell munkanélküli barátnő? Nem jobb,amikor otthon van és vár rájuk a barátnőjük? Nem kell azon görcsölni,hogy mikor lép félre a munkahelyén. Nem jár pasik közé és ez tök jó. Hol van a megértés ebben a világban? Miért kell több embert kirúgni a munkahelyről? Ördögi kör ez amiből nagyon nehéz kitalálni. Amikor úgy érzed ó igen eljött az én időm,akkor jön az illúzióromboló. Mehetsz infúzióra. Adagolhatod magad a stresszel és a kilátástalansággal. Küzdhetsz a depresszióval. Aztán megint jön egy kis remény sugár,bevilágít az életedbe, kimászol. Kint vagy és hopp máris újból lent vagy. Hidd el,csak a szakadék szélére jutottál fel. Nem másztál ki egészen a pokolból. A barátaid pedig kinevetnek,hogy de béna vagy! Ezek nem is barátok, ők csak arra jók,hogy a sikeredben osztozzanak,amikor megsem érdemlik. Bepofátlanodnak az életedbe és tovább állnak ha gáz van veled. Nincs annál rosszabb,amikor a testvérednek több barátja van mint neked. Oda át vannak a szomszédban és nevetgélnek. Hallod,hogy milyen jól elvannak. Te pedig küzdesz a neten, hogy legyenek barátaid! Senki nem áll szóba veled! Magadra maradtál fogd már fel! Amikor összefutsz velük a konyhában rád zárják a konyhaajtót. Illetve a rokonod akiben bízol,de aztán rájössz,hogy benne se bízhatsz már. Ebben a helyzetben nem. Megszűntél létezni és csak bábu vagy aki nem találja a helyét a világban,illetve a munkaerőpiacon. Pasi fronton se jutsz előre,ha tetszik neked valaki eltaszítanak tőle. Ha már kiábrándultál belőle akkor a nyakadra sózzák. Oda dobják neked,mint egy romlott darab húst. Te pedig arrébb tolod,mert elment az étvágyad az egésztől. Felmész és itatod az egereket, a szíved összeszorul a torkodban levő gombóc akadályozza a levegővételt. Aztán kitör belőled minden fájdalom. Hát igen állandóan belém szúrják a kést. Vérzik a szívem ami olyan szépen felépült a romjaiból. Elveszik minden reményem,mert gondoltam megpróbálok nem antiszociális lenni. Próbáltam emberi hangon kommunikálni,de néztek rám,hogy milyen szánalmas vagyok….Egy nap pedig valóban felerősök, a falak egyre stabilabbak lesznek a szívem körül. Egyszer eljön a fény amit oly régóta keresek. Egyszer a múzsa is homlokon fog csókolni,hogy erre születtem! Most már bízom benne,hogy minden jóra fog fordulni, hiszen várnak rám sokkal jobb dolgok. Lassan,de biztosan eljönnek azok a pillanatok amikért érdemes lesz élnem!