Bőrig megázva

Szemtől szembe állunk és még mindig várom a választ. Zuhog az eső,hideg van és reszketek. Idegesen toporgok. Áh nem fog beengedni az életébe. Túl szép,hogy igaz legyen. A lehetőség ajtaja nem akar kinyílni. Már egy éve keresek munkát. Reménytelen ez az egész helyzet! Barátok, hol van a régi társaság? Hol van az udvariasság a figyelem és a megbízhatóság? Amint elvégeztem a sulit és állást kezdtem keresni,mintha szándékosan eltávolodtak volna tőlem! Próbáltam közeledni, ők pedig távolságot tartottak tőlem. Elkezdtem a sötétségben tapogatózni isten őrizz, hogy kihúztak volna a bajból. Nekik jó volt a fényben fürdőzni, aztán jött a felhő és elmenekültek. Gyáván és szívtelenül. Voltak álmaim és céljaim, még saját magam is győzködtem, hogy igen majd eljön az én időm. Csak ez a mondat már kezdett megbolondítani és türelmetlenné tenni. Régóta járom ezt a sivatagot és nem találom az ivóvizet. Tapasztaltra és szerelemre vágyom. Megszeretném osztani az életemet egy pasival. Szeretnék szeretni és ő is viszont szeretne. Figyelne és vigyázna rám,amikor nem találom a helyem az ölelő karjaiban szeretnék menekülni. Elfeledtetné velem egy kicsit a világot. Mintha menekülnének előlem a pasik. Nekik nem kell munkanélküli barátnő? Nem jobb,amikor otthon van és vár rájuk a barátnőjük? Nem kell azon görcsölni,hogy mikor lép félre a munkahelyén. Nem jár pasik közé és ez tök jó. Hol van a megértés ebben a világban? Miért kell több embert kirúgni a munkahelyről? Ördögi kör ez amiből nagyon nehéz kitalálni. Amikor úgy érzed ó igen eljött az én időm,akkor jön az illúzióromboló. Mehetsz infúzióra. Adagolhatod magad a stresszel és a kilátástalansággal. Küzdhetsz a depresszióval. Aztán megint jön egy kis remény sugár,bevilágít az életedbe, kimászol. Kint vagy és hopp máris újból lent vagy. Hidd el,csak a szakadék szélére jutottál fel. Nem másztál ki egészen a pokolból. A barátaid pedig kinevetnek,hogy de béna vagy! Ezek nem is barátok, ők csak arra jók,hogy a sikeredben osztozzanak,amikor megsem érdemlik. Bepofátlanodnak az életedbe és tovább állnak ha gáz van veled. Nincs annál rosszabb,amikor a testvérednek több barátja van mint neked. Oda át vannak a szomszédban és nevetgélnek. Hallod,hogy milyen jól elvannak. Te pedig küzdesz a neten, hogy legyenek barátaid! Senki nem áll szóba veled! Magadra maradtál fogd már fel! Amikor összefutsz velük a konyhában rád zárják a konyhaajtót. Illetve a rokonod akiben bízol,de aztán rájössz,hogy benne se bízhatsz már. Ebben a helyzetben nem. Megszűntél létezni és csak bábu vagy aki nem találja a helyét a világban,illetve a munkaerőpiacon. Pasi fronton se jutsz előre,ha tetszik neked valaki eltaszítanak tőle. Ha már kiábrándultál belőle akkor a nyakadra sózzák. Oda dobják neked,mint egy romlott darab húst. Te pedig arrébb tolod,mert elment az étvágyad az egésztől. Felmész és itatod az egereket, a szíved összeszorul a torkodban levő gombóc akadályozza a levegővételt. Aztán kitör belőled minden fájdalom. Hát igen állandóan belém szúrják a kést. Vérzik a szívem ami olyan szépen felépült a romjaiból. Elveszik minden reményem,mert gondoltam megpróbálok nem antiszociális lenni. Próbáltam emberi hangon kommunikálni,de néztek rám,hogy milyen szánalmas vagyok….Egy nap pedig valóban felerősök, a falak egyre stabilabbak lesznek a szívem körül. Egyszer eljön a fény amit oly régóta keresek. Egyszer a múzsa is homlokon fog csókolni,hogy erre születtem! Most már bízom benne,hogy minden jóra fog fordulni, hiszen várnak rám sokkal jobb dolgok. Lassan,de biztosan eljönnek azok a pillanatok amikért érdemes lesz élnem!

Minden kezdet nehéz

Volt idő,mikor azt gondoltam nincs kiút a sötétségből. Reménytelennek láttam az életet,elfordultak tőlem és aztán rájöttem,hogy én voltam az aki hátat fordított mindenkinek.Nem akartam,hogy osztozzanak velem a bánatukkal és az örömökkel,a sikerükkel és a kudarcokkal.Inkább belül vívódtam és kizártam magamból az érzéseket és nem érdekelt a másik véleménye.Így mentek tönkre a kapcsolatok.Ők se kerestek engem,így én is hátat fordítottam az un. barátaimnak..A munkanélküliség olyan volt,mint a sivatag.Forró és száraz volt.Égette a talpamat az az út amelyen jártam.A szám kiszáradt,egy értelmes mondatot nem tudtam kimondani.Az agyam pedig felmondta a szolgálatot.Nem tudtam megosztani az érzéseimet és a gondolatimat.Feleslegessé vált minden szó,nem kaptam válaszokat.A helyes irányt keresgéltem aztán rájöttem tovább kell mennem.Nem adhatom fel!-biztattam magam.Erősnek kell lennem és hinnem kell magamban.Mert minden fejben dől el!Nehezen,de sikerült állást találnom.Édesanyám által,aki nélkül sehol se tartanék!Rengeteg hálával tartozom neki!A munka nekem való.Kikapcsol és elvonja a figyelmemet a magányról.Közben pedig emberek között vagyok,olyan emberek között akik hamar befogadtak engem.Olyan kolleganőkkel vagyok egy szobában akikkel nagyon jól kijövök.Nekem pont elég ez a két ember.Nem kell több.Mi a helyzet a pasikkal?Hát....nem mondanám,hogy alakulnak a dolgok,de biztosan lesz majd valaki.Vagy az ismertségi körömből vagy máshonnan.Ki tudja,majd eldől a sorsom,de közben próbálom saját magam alakítani.Barátokra vágytam és megkaptam.Pont jó így és nem szabad panaszkodom és nem vágyhatok másra és többre.Mert az élet túl rövid,hogy a tökéletes embereket keresgéljük,mert igaz ami igaz:tökéletes ember nincs!Mindenkinek vannak hibái és ettől különlegesek.Komolyan 2006 óta próbálok netről pasizni,de nem megy.Eltűnnek,nyomulnak,nem az eseted,vagy ha az eseted három héten belül felszívódnak.Megmondom őszintén,hogy a neten rohadt nehéz rálelni az igazira!Aztán volt egy pillanatom,amikor elkezdtem gondolkozni.Arra gondoltam,hogy kamasz korom óta csak az igazit kerestem.Szerelemre vágytam.Lehet,hogy erre születtem, vagy nem tudom,de reménytelenül romantikus vagyok.  Nincsenek már nagy elvárásaim,csak annyi,hogy szeressen egy pasi és én is őt.Legyen a lelkitársam,a támaszom,a barátom és a szerelmem.Akivel átlehetne élni a boldog és boldogtalan perceket.Aki mellett tanulhatnék és tapasztalnék minden téren.(Mert ugye a "leghosszabb" kapcsolatom csak 3 hónap volt és 3 éve....Többre vágyom.25 évesen igényeim vannak.Szeretnék szeretni,ölelni,romantikázni.Lehet,hogy egy kapcsolat nem egy álom meló,mert azon is dolgozni kell,hogy minden rendben legyen.Az ember így ismeri meg a másikat.Megtanulja kezelni a dolgait és tudja,hogyan működik a másik.Ez a baj,hogy sose fogom tudni,hogy egy pasi,hogyan működik,tényleg tud-e úgy szeretni,ahogy mondja?Nem pedig átver és lefekszik velem és három hónap után eldob.Tartós kapcsolat,amiben két ember kommunikál egymással.Mert megkell beszélni a dolgokat.Vannak dolgok amiket komolyan kell venni.Különben nem tudod mire vágyik a másik.Nem szabad elfordulni a másiktól és éppen ez a baj.Az emberek menekülnek a beszélgetés elől.Félnek,vagy nem akarják tudni,hogy a másik mit szeretne mondani.Fél változtatni,fél szakítani,de ha már nem bírja a bújkálást akkor szakítanak.Facebookon is nagy divat minden héten állítgatni a státuszokat,hogy kapcsolatban,házas és három nap múlva újra egyedülálló és jönnek a csodálkozó és rinyáló kommentek.A többit úgyis tudjátok,nem részletezem. Lehet,hogy még nem állok készen erre az egészre, majd idővel úgyis lecsap rám a nagy szerelem! Hiszek benne, hiszen majd ez is összefog jönni. Mert megtanultam: csak pozitívan lehet túlélni a nehéz időszakokat!

2013 nyara Az út végén

Nem hittem volna,hogy a nyár végére ennyire elégedett leszek önmagammal.De,mégis legbelül éreztem,hogy sikerülni fog.A változások nem fognak megviselni,hiszen minden okkal történik.Az ember tanul a hibáiból és újult erővel kezdi előröl az egészet,vagy ott folytatja,ahol elrontotta.Rájöttem,hogy egész idő alatt nem is voltam boldogtalan.Sőt problémamentes időszakot élek és éltem át eddig.Nem lógnak rajtam az érdekbarátok,nem cseszegetnek olyan emberek akiket a hátam közepére se kívánok.Nem jönnek hozzám a barátaim,akik már idővel eltávolodtak tőlem.Nem hívnak,nem írnak facebookon,de tudjátok mit? Nem igazán hiányzik az,hogy ugrassanak,mert az utóbbi időben már olyan emberekre figyelek,akik meg is érdemlik.Akikkel működik az oda-vissza kapcsolat.Már belefáradtam,hogy mindig akkor vesznek elő amikor akarnak,szerencsére mostanában leálltak ezzel,mert nem figyelek rájuk. Lehet,hogy magányosabb vagyok mostanság,mert itthon ülök és olvasgatok,netezek vagy zenét hallgatok.De,nem érdekel és már a könnyeimet se pazarlom el ezekre.Ez van ilyen időszakot élek át,örülök,hogy legalább van munkám és ott a melóhelyen a kollegáim figyelnek rám.Megszerettem pár embert az elmúlt félév alatt.Érzem magamban is a változást.Nyitottabb vagyok,jobban figyelek a kis dolgaimra.Nem hanyagolom el magam és a munkámra is maximálisan figyelek.Most áttettek egy új irodába,mert a rögzítők közé kerültem.Kicsit megviselt a költözés,de próbálok komfortosan beilleszkedni.Néha nehéz egy kicsit koncentrálni,mert több oldalról kiabálnak egymáshoz a kolleganők,de majd megszokom.Bár a meló végén mikor meglátom a napi eredményemet azért büszkeséggel nyugtázom,hogy oké ezt is megcsináltam.Nem nekem való a változás-többször is elhangzott már,de komolyan valamiért nem nekem találták ki.Jó,néha szeretek új dolgokat is kipróbálni kivéve,ha én határozom el.Ha érzem,hogy igen itt az idő,hogy változtassak a dolgokon.Októbertől szeretnék valamit sportolni vagy táncolni,mert a testem minden porcikája sajog egy kis mozgásért. Remélem addigra találok egy normális elfoglaltságot.Úszni most nem akarok,mert már hűvös van.23 fokig nő a hőmérséklet...Itt van az ősz itt van újra.Lehet,hogy két hete véget ért a nyár,de szerintem valami csak most kezdődik el.Ezért is próbálom magam új útra terelni.

2013. november 17., vasárnap

Megnyitom az oldalt, belépek és új bejegyzésre kattintok. Ahogy betölt az oldal már írhatnék is, de hirtelen elszáll az ihlet. Nincs ennél rosszabb dolog a világon! Amikor a fejemben vannak a dolgok és szépen elrendezem, hogy miről fogok írni. Hirtelen üresség fog el. Ez lenne az alkotói válság? Hiszen újságíróként végeztem el a sulit! Lehet, hogy pályát tévesztettem? Csak nem! Úristen ez az év hihetetlen! 2013 januárjától adatrögzítőként dolgozok egy hivatalban. Nem tudom használni a fejemet. Mindennap ugyanaz a monoton munka. Rögzítés, rögzítés és rögzítés. Irattár és rögzítés, néha jön egy telefon hívás, de inkább irányító vagyok, mint ügyintéző. Tőlem kérdezik, hogy xy-nak mi a telefonszáma? Hogy nálunk miért nincs átkapcsolás érthetlen...  Időközben ki-ki néztem az ablakon és egy gyár épülete kacsintott vissza rám. Gyönyörű.... Illetve inkább hajléktalan tanya van mellettünk, de nem egy leányálom. Tavaly valami gumit égettek és 40 fokos kánikula volt. Klassz dolog volt becsukni az ablakokat és főni a saját levünkben. Néha azt kívántam bárcsak szebb lenne a kilátás. Látnám a hegyeket vagy a várost, ahol zajlik az élet. Megnézném a naplementét vagy egyszerűen csak szebb lenne a kilátás. Az ablakokon levő rácsoktól úgy érzem, mintha börtönben lennék. Nem könyökölhetek ki a párkányra, hanem megkell fognom a rácsokat és úgy nézek ki az utcára. Rabság. A munka rabja lettem, ami hívogat, hogy végezzem el a teendőimet. Bárcsak mást csinálhatnék! Még van egy évem. Egy év,amely eldönti a sorsomat, egy vizsga ami által eldől, hogy ott maradhatok-e. Két út, amely választásra kényszerít: vagy megcsinálom és ott maradok céltalanul. Vagy keresek egy álmot, amelyet már régóta valóra szerettem volna váltani. Az írás, amely a szenvedélyem, amelyet hanyagoltam, mert nem tudtam felhasználni. A szavak, amelyek bennem vannak kiszeretnének törni belőlem. Május vége van és céltalanul bolyongok az utamon. Van még időm decemberig aztán eljön a nyár, amely alatt biztos tanulni fogok. Ki tudja mi fog velem történni? Az a tudat, hogy bármikor elveszíthetem az állásomat néha megrémítsz, mert rám kényszerítik, hogy olyan vizsgát tegyek le, ami nem köt le. Nem, hogy nem köt le, semmi értelme: a papírt is csak egyszer látom és oda kell adnom az osztályvezetőnek. Írni szeretnék! Ihletet gyűjteni és megélni a csodát, amelyet pár évvel ezelőtt tanultam meg. Hihetetlen, hogy ezen a pályán nem tudok elhelyezkedni!